SZÍNEZÉSEK:
^2#^9Team4Ce^2|^9Scr4p^2™ #Team4Ce|Scr4p™
^9t^7e^9am ^34^9ce team4ce
^^0team ^74ce ^team4ce
^9team ^34^9ce^3*^9Scr4p team4ce*Scr4p
^^0team ^94ce ^team4ce
^9team ^^04ce team^4ce
^7^^0team ^74^^7ce ^team4^ce
^1.:^
^0team^1.^74CE^1*^^0Scr4p .:^team.4CE*^Scr4p
^1.:^9Team4CE^1|^9mG^1*^9Scr4p .:Team4ce|mG*Scr4p
^6.^7team^94^7CE^6*^9Scr^74^9p .team4CE*Scr4p mostani
^8.^7team^94^7CE^8*^9Scr^74^9p .team4CE*Scr4p
^8^^0team^94CE^8*^9|^8^^0Scr^84^9p ^team4CE*|^Scr4p
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KÖTELEZŐ OLVASMÁNYOK
RÖVIDÍTÉSEI:
Szereplők:
Bélyi Veronka; János pap, Veronka bátyja; Billeghi Máté, halápi úr; Gregorics
Pál; Wibra Anna, szolgálólány; Wibra
György; Kupeczky Márton, Gyuri tanítója; Sztolarik, közjegyző; Gregorics
Gáspár, Pál testvére; Gregorics Boldizsár, Pál
testvére; Panyókiné, Pál testvére; Krikovszky úr, besztercei polgármester; Münczné
Rozáli, zsidó asszony;Müncz Móric, Jónás fia; Mravucsán úr, bábaszéki polgármester; Madame Kriszbay; Adameczné, házvezetőnő.
Műfaja:
regény, anekdotikus stílusban.
Helyszínek:
Glogova; Besztercebánya; Szeged, Bábaszék.
A rövid tartalom:
Halápon meghalt egy tanítóné. Nem volt annak
semmije: csak egy kecskéje, egy libája, és egy 2 éves kislánya. De volt egy
idősebb fia is, aki pap volt Glogován. Billeghi Máté felpakolta szekerére az örökségeket, Veronkát,
a kétéves kislányt, egy kosárba rakták, aki csak azt vette észre az egész
utazásból, hogy egyre távolodnak a faluból.
Glogova régen elég fejletlen volt. Országút sehol
nem volt, a talaj pedig agyagos volt, tehát a
veteményeknek sem nagyon kedvezett. Szegénység volt és nyomor. A régi pap is
meghalt. Az iskola épülete pedig ütött-kopott volt.
Új pap érkezett Glogovára,
és beköltözött a paplakba. Kitudakolta, hogy mennyi lélek van a faluban, mennyi
a halálesetek száma évente, és mennyi a házasulandó párok száma. Hamar rájött,
hogy szinte minden a krumpliterméstől függ, és óriási a szegénység. Az ő
fizetése is nagyon csekély.
Megérkezett Billeghi Máté Veronkával, és János pap
(mert így hívták az új papot) kiment fogadni Mátét, de hamar látta, hogy rossz
hírrel érkezett. Máté lepakolt, megmutatta a papnak a húgocskáját is és a többi
örökséget, azután pedig elmondta neki, hogy az
édesanyja meghalt. Jánost - amikor meghallotta a szomorú hírt - nem érdekelte
semmi, még Veronka sem, hanem elment imádkozni.
Imádkozás közben eleredt az eső. János
rohant haza (mert féltette a kislányt, akit a ház előtt egyedül hagyott), és
meglátta a kosarat. Csodák csodájára talált felette egy fakó piros esernyőt is.
Gyorsan bevitte a gyereket a házba. Lassacskán az a hír terjedt el Glogován, hogy Szent Péter tette Veronka fölé az esernyőt.
János pap nagy gondban volt, mivel a szerény fizetéséből csak nehezen tudta
eltartani a szegény Veronkát. Isten azonban gondoskodott róluk.
Jánost egy idő után már az esernyővel hívták a temetésekre, és a második
"esernyős" temetésen fel is támadt az az
ember, akit temettek. Ennek elterjedt a híre az egész világban, és már
mindenhonnan jöttek, hogy csodájára járjanak, és a varázslatos esernyő alatt
esküdjenek meg. Nagy jövedelem volt ez Jánosnak, és így a kis Veronkáról is
tudott gondoskodni.
Még régebben élt Besztercebányán egy Gregorics Pál nevű ember, akit tapintatlannak gondoltak:
mégpedig azért, mert az egész élete arra épült, hogy másoknak a tetszését,
rokonszenvét kivívja. Senki sem szerette őt, mindenkit bosszantott: ő azonban
be akarta bizonyítani a világnak, hogy értékes ember. Kém lett, és elég
tekintélyes vagyonra tett szert, ám ezt nem nagyon tudta róla senki. Volt egy
ütött-kopott, régi piros esernyője, amit mindig magánál hordott: az emberek ezt
hóbortnak tekintették.
Gregoricsnak volt egy házvezetőnője, akit Wibra Annának hívtak. Mivel Pál úr nem volt népszerű a nők
körében, ezért ennél a szolgálójánál próbálkozott. Született is egy gyermekük:
a kis Wibra Gyuri.
A pletykák miatt titokban tartották a
gyerek származását. Titokban iskoláztatták, és kiderül, hogy a kis Wibra nagyon tehetséges, okos fiú. Gregorics
nagyon szerette a gyermeket, de érezte, hogy a testvérei, az egész családja
nagyon féltékeny rá. Egy napon beteg lett Gyuri, de az orvos meggyógyította. Gregorics arra gyanakodott, hogy a testvérei mérgezték meg,
ezért innentől látszólag nem sokat törődött a gyerekkel, nehogy a család
gyanítani kezdje, hogy az ő fia. Elvetette az adoptálás ötletét is.
Gregorics továbbra is magánál hordta a piros
esernyőt, és Gyurit az iskolában is csúfolták emiatt. Ám Gregorics
Pál makacsul ragaszkodott az ernyőjéhez, és még komoly összeget is hajlandó
lett volna fizetni érte a szerencsés megtalálónak,
amikor eltűnt. Mindenki azt hitte róla, hogy bolond.
Gyuri Szegeden tanult. Gregorics
Pál egyik nap rosszat álmodott, és úgy érezte, meg fog halni. A végrendeletét
meg is íratta. Halála előtt Gregorics befalaztat
Gyuri kis házikójába a legnagyobb titokban egy üstöt. Wibra
Ancsurával elküldetett egy táviratot Gyurinak, de Ancsura nem külte el, mert úgy
gondolta, hogy Gregorics Pál meg fog gyógyulni. De
nem gyógyult meg az úr, és már nem tudott beszélni halála előtt Gyurival. Így
az örökségét sem tudta átadni. A végrendelet nagyon furcsa volt, Gregorics Pál a vagyonának csupán kis százalékáról
rendelkezett, és a családjára nem hagyott semmit. A pénzre éhes testvérei
kutatni kezdenek az elrejtett vagyon után. Gyuri pedig
ügyvédnek tanult, hogy legyen pénze. Gyámatyjának Sztolarik
urat nevezik ki.
Gáspár és Boldizsár fejvesztve és
egymással versengve kutattak Pál vagyona után. A pénzt azonban sehol sem
találták. Kitudódott a híre annak, hogy Gregorics Pál
a halála előtt befalaztatott egy üstöt Gyuri házába. A két testvér egymást
túllicitálva akarta megvenni a kis házat. Végül közösen vették meg. A
csalódásuk azonban határtalan volt, mert a testvérük kijátszotta őket: csak
ócska szegeket és vasakat rejtett az üstbe.
A vagyonnak pedig se híre, se hamva nem volt.
Telt-múlt az idő, Gyuriból sikeres ügyvéd let. Mindenki biztatja, hogy házasodjon meg, de ő nem
akart. Egyre csak az elveszett kincs foglalkoztatja. Kiderült, hogy az apja
pénze valószínűleg valamelyik külföldi bankban van, és az arról szóló elismervény pedig a régi ütött-kopott esernyő nyelében
lehet. Gyuri kinyomozta, hogy az esernyőt elárverezték, és egy bizonyos fehér
zsidó vette meg. Később kiderült, hogy a fehér zsidó nem más volt, mint Müncz Jónás. Gyuri édesanyjával és gyámapjával elhatározzta, hogy elmegy Bábaszékre Müncznéhez
(hiszen a férje eltűnt) az esernyőért.
Régebben nem volt igazi város az,
amelyikben nem volt zsidó boltos. Ezért Bábaszéknek is kellett egy zsidó. Így
került Bábaszékre Münczné. A zsidó
asszonyt nagyon tisztelték a városban. Közkedvelt személyiség volt, de
egy kicsit jobban örültek volna egy férfi zsidónak, ám Münczné
férje eltűnt.
Gyuri bement Münczné
régiségboltjába, és bejelentette, hogy régi esernyőt szeretne venni. Csak
nagyon nehezen, 50 Ft ellenében engedte fel a padlásra az asszony, ahol az
esernyők voltak. Gyuri sajnos nem találta meg itt a keresett esernyőt.
Elmagyarázta azonban, hogy nézett ki, és Münczné
esküdözött, hogy azt látta férjénél, amikor az utolsó útjára indult.
Gyuri már éppen elkeseredett, amikor Münczné
Mórichoz, a fiához küldte őt, mert úgy gondolta, hogy a fiú biztosan tud az
ernyőről valamit. Így is lett, Móric mindent elmond, és kiderült, hogy a szálak
Glogovára vezetnek: az öreg Jónás tette évekkel
ezelőtt egy ázó kisbaba feje fölé a piros esernyőt.
Gyuri éppen már indult volna Glogovára, amikor kidobolták, hogy elveszett egy fülbevaló,
és a becsületes megtaláló jutalmat kap. Vannak még csodák: éppen Gyuri találta
meg. Bevitte a Városházára az elveszett ékszert. Egy bájos lány, a glogovai pap húga, vesztette el a fülbevalót, aki éppen
madame Kriszbay vállát borogatta. Veronka az
asszonysággal utazott, és a piacon megbokrosodtak a lovaik, tönkre ment a
kocsijuk. Mivel Gyuri úgyis Glogovára készült,
felajánlotta, hogy elviszi őket (Veronkát és madame Kriszbayt).
Ám késő volt már az induláshoz, Mravucsán úr, a
polgármester ott tartotta őket éjszakára.
Wibra Gyuri és Veronka is Mravucsánéknál
vacsorázott. Jól elbeszélgettek, és a társalgás közben szóba került az esernyő.
Elmesélték Gyurinak az esernyő történetét és a Szent Péterről kialakult
legendát. Gyuriban összeállt a kép, hogy az esernyőt az öreg Müncz Jónás tette Veronka feje fölé, nem
pedig Szent Péter, de nem mondta el.
A fiatal ügyvéd Veronkával is elbeszélget a pillangógyűjteményekről. A lány
elmondta, hogy a glogovai templomban vigyáznak az
esernyőre, és ereklyeként tisztelik, az esernyő a lány hozományát képezi.
Gyurit nagyon feldúlta a hír, de nem árul el semmit. Mindenki nyugovóra tért Mravucsánék házában.
Gyuri is lefeküdt aludni, de nem jött álom
a szemére. A gazdagságon járt az esze, és azon, hogy hogyan szerzi meg az
esernyőt. Aztán nagy nehezen elaludt, és azt álmodta, hogy találkozik Szent
Péterrel. Az apostol azt tanácsolta neki, hogy vegye feleségül Veronkát. Reggel
nem is tartja rossz ötletnek a dolgot, hiszen Veronka nagyon szép.
Virradatkor a háziak még marasztalták őket, de ők sietve útnak indultak.
Útközben beszélgettek és nézelődtek. Mivel
nagyon messze volt Glogova, többször megálltak
pihenni egy kicsit, és addig sétálgattak. Egy várnál sétáltak és a bástyája
előtt láttak egy nagyon szép rózsát. Az a legenda járta, hogy Czobor Máriáé az a rózsa. Réges-régen ez a lány leugrott a
várból, mert egy parasztlegényt szeretett, és az apja nem engedte, hogy hozzá
menjen, hanem máshoz akarta hozzáadni. A parasztlegény rózsát ültetett a lány
sírjára, amely minden évben egyetlen bimbót fakaszt. Gyuri letépte a bimbót Veronkának,
de a lány nem fogadta el és eldobta, a visszavezető úton azonban felvette
mégis.
A glogovai út elég zötykölődős
volt, és eltörött a kocsijuk tengelye. Gyuri elment nyújtófát vágni. Egyszer
csak kiáltásokat hallott: egy ember volt a hasadékban, de Gyuri kimentette.
Kiderült, hogy János pap voot a bajba jutott ember,
Veronka bátyja. A pap megkérdezte Gyurit, hogy mit kér cserébe azért, hogy
megmentette az életét. Gyuri nem tétovázott, hanem azt mondta: "Veronka
kezét". A pap belegyezett így már csak Veronkát kellett megkérdezni, de ő
egyelőre nem válaszolt.
Egyenesen a pap házába mentek, és vendégül
látták Gyurit. Gyuri hívatta gyámatyját, hogy hozzon neki jegygyűrűket. Sztolarik úr eljött, és elhozta a gyűrűket is. Bementek egy
szobába, hogy nyugodtan tudjanak beszélni, eközben Veronka kihallgatta őket.
Megtudta, hogy ő csak egy eszköz az esernyő megszerzéséhez.
Sztolarik és Gyuri megnézte az esernyőt
és kétségbeesve tapasztalták, hogy nem a régi nyele volt rajta. Megtudták, hogy
a régi nyelét elégette Adameczné, a házvezetőnő
üszögnek.
Gyuri ráébredt, hogy valójában szereti
Veronkát, és csak a lány a fontos neki, de eközben Veronka eltűnt. Az egész
falu a lány keresésére indul, de Gyuri találta meg, és mindent elmondott neki.
Veronka megbocsátot, és összeházasodtak a
szerelmesek. Az esküvőn részt vett Wibra Anna, Gyuri
anyukája is. Nagyon boldogan éltek, míg meg nem haltak!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
JÓKAI MÓR: AZ ARANY EMBER
A Vaskapu
sziklakatlanában lóvontatta gabonaszállító hajó
birkózott a tomboló elemekkel. Utasainak, egy Trikalisz
Euthym nevű titokzatos görög kereskedőnek és
alabástromszobor szépségű tizenhárom éves leánykájának, Tímeának huszonnégy
evezős török ágyúnaszád járt a nyomában. Az ifjú, szőke hajóbiztos,
Timár Mihály rettenthetetlen bátorsággal vezérelte át
a hajót gyilkos zuhatagokon, alattomos zátonyokon, fortélyosan megvesztegette a
parti őrséget, és a Szenl Borbála egérutat
nyert az üldözők elől.
Békésebb vizekre
érve lakatlannak látszó szigeten kötött ki. A parti zsombék mögött
gyümölcsfa-labirintus, virágoskert, sziklába vájt lak tűnt elő. Teréza asszony, e különös birodalom úrnője és feslő bimbó
leánya, Noémi vendégül látta az elpilledt utasokat. A vacsorát a két nő és hű
ebük, Almira riadt bosszúságára tolakodó fiatalember betoppanása zavarta meg. Krisztyán Tódort azonban csak a görög idegen érdekelte, s
hamarosan el is illant. Az éjszaka csendjében Teréza
asszony elmesélte történetét Timárnak: férjét, aki
üzleti kezességet vállalt csalónak bizonyult barátjáért, Krisztyán
Tódor apjáért, 1816-ban koldusbotra juttatta és öngyilkosságba hajszolta egy
lelketlen komáromi üzletember, Brazovics Athanáz - különben a Szeret Borbála tulajdonosa. A
földönfutóvá lett asszony meghúzta magát a Duna egyetlen ország birtokába sem
tartozó, rejtett szigetén, és tizenkét esztendő alatt két keze munkájával
teremtett békés édenkertet, melyet csak a feljelentéssel zsaroló Krisztyán Tódor fenyeget. Amikor az utasok továbbindultak,
Tímea és Noémi - mintegy a jövőbe pillantva - ellenségesen villant egymásra.
A hajón Trikalisz Euthym fölfedte titkát Timárnak: Ali Csorbadzsi ő, a
török szultánhalálra és vagyonelkobzásra ítélt főembere. Mivel Krisztyán Tódorban az üldöző törökök kémjére ismert, mérget
vett be. Timárra bízta, hogy leányát, Tímeát és
kincseit Komáromba juttassa Tímea távoli rokonához, Brazovics
Athanázhoz. Hagymázos utolsó szavaival a “vörös
félholdra" figyelmeztette az ifjút.
A Szent
Borbálát már lassú vízen,
Komárom alatt utolérte végzete: tőkére futott és elsüllyedt, gyomrában az árva
vagyonával: a gabonás zsákokkal. Timár háromszor
alámerülve csak a leány életét és ezer aranyat rejtő
ládikáját tudta megmenteni.
A Brazovics-házban Zófia asszony, a
szobalányból lett úrnő sikoltozva, a potrohos Brazovics
úr dörgő ordítással, büszke-szép Athalie
lányuk jeges megvetéssel fogadta a búzája elsüllyedtével immár szerény örökségű
árvát, akit félig kisasszony, félig cseléd sorsra ítélnek. A kis török lány egy
szót sem értett, csak Athalie-t csodálta áhítatosan.
A dühöngő Brazovics úr azt parancsolta Timárnak,
hogy árvereztesse el a vizes búzát, Kacsuka
élelmezési hadnagy, Athalie vőlegénye
pedig azt tanácsolta, hogy az illetékesek megvesztegetésével adja el a
hadseregnek. Timár megvette az árverésen a
hajóterhet, s a kirakodás éjszakáján meglátta az egyik zsákon a vörös félhold
jelét. Remegő lába elé kihullott a zsákból egy bőrzacskó, benne briliánsok,
zafírok, smaragdok: milliót érő vagyon. 'Timár nagy
lelki tusa után eltette a kincset magának.
A
hadszállításból gazdag emberként került ki, s Brazovics
feljelentése nyomán egy vizsgálat azt is tisztázta: a katonáknak száraz búzát
adott el. Lassan mindenki előtt megmutatkozott az “arany embernek" tartott
Timár Mihály nagy tehetsége: ellenfeleit fortélyosan
kijátszotta, hatalmas pártfogókat szerzett, de minden üzlete tisztességesnek
bizonyult. Birtokot szerzett az AI-Dunánál,
nemességet kapott a bécsi udvartól, számlálatlanul járták gabonaszállító hajói
a Dunát. Komáromban szép házat vett, a város szegényei áldották jótékonyságát.
Csak lelkiismeretének hangja gyötörte.
Mindennap
megfordult a Brazovics-házban, hogy vigyázzon a nővé cseperedő
gyermekre, akivel az egész ház cudarul bánt, kivált Athalie:
maskarában járatta, az egész világ előtt nevetséggé tette, elhitette vele, hogy
a menyasszonyi ruha, melyet gyönyörű arabeszkekkel hímez tele, az övé lesz, Kacsuka hadnagy őt fogja feleségül venni. A gyilkos tréfa
célba talált: Tímea ártatlan szíve szerelemre gyúlt a hadnagy iránt. Timár Mihály fölesküdött egykori kenyéradójának háza ellen,
és kegyetlen bosszút állt. Felvásárolt néhány értéktelen szőlőt a Monostoron, s
Brazovics úr, abban a hiszemben,
hogy Timárt egy nagy állami kisajátítás reménye
vezeti, minden pénzét a monostori földekbe ölte. Timár
nem tartotta szükségesnek felvilágosítani a kereskedőt, hogy a kisajátítás húsz
év múlva esedékes. Brazovics úr épp az esküvő
reggelén értesült róla, hogy mindenét elvesztette.
Tímea is azon a
reggelen tudta meg a vendégsereg kacagása közepette, hogy Kacsuka
hadnagy nem őt, hanem Athalie-t vezeti az oltár elé.
Még el sem ült a nevetés, még fel sem ocsúdott a lány zsibbadtságából, amikor
híre jött Brazovics úr halálának.
Temetés lett hát
a fényes esküvőből. A Brazovics-ház kalapács alá
került, a vőlegény visszaküldte a jegygyűrűt, s a büszke Athalie-nak
megalázva kellett rádöbbennie: Kacsuka hadnagy Tímeát
szereti. Az árverés után bekopogott a három gyászruhás nő ajtaján az új
tulajdonos: Levetinczy Timár
Mihály, szívét s vagyonát Tímeának nyújtva. A szegény lány elfogadta megmentője
ajánlatát, s a nagy házban, melynek immár úrnője lett, ott maradt Zsófia mama,
és ott maradt “védördögnek" Athalie,
akit már csak a gyűlölet és a bosszú éltetett.
Az esküvő után,
amikor a reszkető szívű vőlegény karjába akarta szorítani menyasszonyát,
rájött, hogy csodaszép alabástromszobrot kapott, aki hálán kívül mást nem érez
iránta. A mártír asszony feddhetetlen hűséggel állt férje mellett,
engedelmességét legtitkosabb gondolataiban sem szegte meg, de a szíve nem lett
férjéé. Timár reményei lassan szétfoszlottak. Egyre
többet járt üzleti ügyei nyomában al-dunai birtokára.
Ott érte utol
az a levél is, amelytől végre felvidult. Ladikba ült, és átevezett a szigetre Teréza asszonyhoz és a harmadfél év alatt ideálszép
hajadonná serdült Noémihoz. A két nő meleg barátsággal fogadta Timárt, akiben most is a magányos, szegény hajóbiztost látták. Vidám rózsaszüretüknek Krisztyán Tódor vetett véget, aki ezúttal Noémi kezén kívül
a sziget fáit is követelte egy gyanús üzleti vállalkozáshoz. Fenyegetésére Timár előhúzta a sziget kilencven évre szóló bérleti
szerződését a bécsi és a sztambuli kormány
aláírásával. Noémi boldog sikollyal vetette magát Timár
mellére, és mindenki előtt megvallotta szerelmét. Még azután
is ott maradt, hogy Tódor átkozódva elrohant.
És Timár Mihály attól fogva kettős életet élt. Tavasztól őszig
a szigeten, Noémival: Ádám és Éva az ősparadicsomban; ősztől tavaszig jeges
házasságban, üzleti és nagyvilági sikerekben Tímeával. Az elvetemült Krisztyán Tódort félreállította útjából: rábízta legnagyobb
üzleti vállalkozását, a Brazffiába szállított magyar
liszt piacát. Mihály távollétében Tímea vezette üzleti ügyeit, bámulatos
érzékkel. Az évek teltével Noéminak gyermeke született, akit elvitt a
torokgyík. Mihály mélakórba esett, de amikor a következő tavaszon az
öngyilkosság szándékával ment vissza a szigetre, új jövevényt talált Noémi
mellett a bölcsőben. Á kis Dódinak valóságos palotát
ácsolt a két keze munkájával, de boldogsága a szigeten sem volt zavartalan:
egyre jobban emésztette, hogy tolvajlással és hazugsággal vívta ki az emberek
megbecsülését, s egyre jobban őrlődött a két nő között. A nyolcadik őszön aztán
meghalt Teréza mama, s Mihálynak a beálló télben
egyedül kellett hagynia Noémit kisgyermekével.
A komáromi
házban Athalie Tímea hűtlenségének hírével fogadta, s
bár Mihály másra sem vágyott, mint hogy megszabaduljon jéghideg feleségétől,
most megrendült. Az ördögi nő elbújtatta a Tímea szobájának falán függő
hatalmas Szent György-kép mögött rejtőző fülkében, melynek titkát rajta kívül
senki nem tudta. Kacsuka őrnagy és Tímea beszélgetése
azonban csak azt bizonyította, hogy az asszony sírig kitart férje mellett. Timár őrülten rohant ki a jeges éjszakába.
Ebben a feldúlt
állapotban bontotta ki azt a Brazíliából jött levelet, amely a hitszegő Krisztyán Tódor csalásairól számolt be. Az ügynök
összeroppantotta a brazffiai piacot, és bár tizenöt év
gályarabságra ítélték, megszökött a gályáról.
Timár
ámokfutásában balatonfüredi házába jutott el, ahol egy rémalak toppant elébe: a
gályaszökevény. És az arany ember hazug világa összeomlott. A minden titkát
ismerő martalóc beöltözött a nagyúr ruháiba, s előállt a követeléssel: vagy
megkapja Noémit és a senki szigetét, vagy elküldi a zsebében - a Tímea gyöngyös
hímzésével díszített tárcában - lapuló négy levelet, a török kormánynak, a
bécsi kormánynak, Tímeának és Noéminak szóló feljelentéssel. Timár tehetetlen dühében kilökte zsarolóját a házból, ő maga pedig tébolyultan megindult a Balaton jegén a halált
keresni. A rianásból egy fantomarc nézett rá vissza: halott üldözőjéé.
Timár
Mihály meg sem állt a senki szigetéig, ahol örökre keblére ölelte Noémit és
gyermekét. Egy hosszú éjszakán aztán meggyónta Noéminak élete titkos bűneit -
és feloldoztatott. Noémi levelet íratott a gyermek Dódival
Tímeának, felfedve a Szent György-kép mögötti rejtekhely veszedelmes titkát.
A tavaszi
olvadáskor a balatoni halászok rátaláltak Levitinczy Timár Mihály oszlásnak indult, de személyes tárgyairól még
felismerhető hullájára, tárcájában négy olvashatatlan levéllel. A nagyúrnak
kijáró pompás temetés után Tímea lassan ocsúdott csak mély gyászából, s merte
bevallani magának Kacsuka őrnagy iránti szerelmét. Az
alabástromszoborból érző nővé vált Tímeát második esküvője előtti éjszakán a
bosszút lihegő Athalie megpróbálta meggyilkolni, de csak .mély sebet ejtett rajta. Tímea felismerte gyilkosát,
de hallgatott, s bár minden gyanú Athaliera
terelődött, nem sikerült rábizonyítani a vádat, mert a bűnjel: a gyilkos
szerszám nem került elő.
A lábadozó
Tímeát mulattató Kacsuka őrnagy az üdvözlő levelek
halmában rátalált Dódi levelére, berontott a
rejtekhelyre, és előhúzta Athalie véres öltönyeit és
lelke örvényébe világító naplóját. A gyilkos nő a halálos ítéletét kimondó
tárgyaláson az utolsó tőrdöfést is megadta vetélytársnőjének: minthogy a
rejtekhely titkát senki halandó nem ismerte Timár
Mihályon kívül, a levelet csak ő írhatta. Timár
Mihály tehát nem halt meg.
Athalie-t
a király kegyelme folytán élethosszú fogságra ítélték, melyet vad átkok közt
töltött Márianosztrán. Tímea boldogságát örökre
megmérgezte az a mondat, s halála előtt az al-Bulai
birtokra vitette magát, nehogy abba a sírboltba temessék, melyben egy idegen
porladozik Timár címere alatt.
A regényíró ábécé-tanuló gyermek korában
ott volt egy komáromi nagyúr temetésén, akiről később azt beszélték, talán nem
is halt meg, csak elbujdosott. S évtizedekkel később elvetődött egy világtól
elzárt al-dunai szigetre, ahol paradicsomi boldogságban, népes család, unokák,
dédunokák körében szép öregasszonyt, délceg öregembert ismert meg. Mikor
faggatni kezdte kilétéről, a bölcs öreg csak annyit felelt: “Az én nevem a Senki